A digitális nomádok nem a munkahelyükön tevékenykednek – tehát kell nekik munkára való hely. Elvégre mégsem ülhetnek mindig valamelyik világváros valamelyik kávéházában. A digitális nomádok ugyanis annyira távmunkában dolgoznak, hogy jó messze utaznak a lakóhelyüktől. Szóval digitális nomádnak lenni, azaz számítógéppel felszerelkezve beutazni a világot és közben pénzkereső munkát végezni önmagában is meglehetősen őrült vállalkozás. Az effajta vándormunkások mégis annyian vannak már, hogy kiszolgálásukra sorra alakulnak a vállalkozások. Amit kínálnak, az két amúgy is népszerű szolgáltatás, a közösségi iroda és az Airbnb-típusú, nem szállodai turistabázis keveréke. A Roam cég például – amelynek a neve a mobiltelefonálás révén ismert barangolást idézi – Miamiban, Bali szigetén, Tokióban, San Franciscóban és Londonban tart fenn sajátos lakóközösségeket, és már tervezi a továbbiakat. Ingatlanjai egyszerre lakó- és munkahelyek olyan nemzetközi ismerkedési lehetőségekkel, mint a közös főzőcskézés és vacsorázás. Egy amerikai startup, az Unsettled pedig harmincnapos „társasutazásokat” szervez olyanoknak, akik kombinálják a munkát, az utazást – és az életük újragondolását. A digitális nomádok bibliájának Timothy Ferriss A négyórás hét című munkáját tartják. Ennek fő mondanivalója, hogy kevés munkával is milliomos lehet az ember – ha a milliókat nem pénzben, hanem élményekben mérik. Az ilyen újgazdagok attól is boldogok, hogy nem érzik munkának, amikor dolgoznak. Aki nem biztos a dolgában, és csak belekóstolna a munkautazásba, az a Nomad Cruise céghez fordulhat, amely kéthetes hajóutakat is szervez. A turistahajók egyébként is alkalmasak e célra; a nomádok főképp a repositioning cruise néven futó utakat kedvelik. Ezek hosszabb utak, különösebb turistaprogram nélkül: idényváltásokkor így helyezik át az úszó szállodákat egy másik földrészre. A szállás és a teljes ellátás viszonylag olcsó, legfeljebb az internet kerül sokba. A digitális nomádság a kutatók érdeklődését is felkeltette. Az amerikai Emergent Research munkatársa, Steve King szerint főképp két csoport érintett: az Y generáció (az 1980–1990-es évek szülöttei) és a baby boomerek (akiknek magyar megfelelői a Ratkó-gyerekek), vagyis a hatvanas éveikben járók – legalábbis azok közülük, akik már függetlenek, ezért rugalmasan oszthatják be az idejüket, és van pénzük utazni. A vándorlós távmunkát nyilván megkönnyíti az internetezés és a repülés egyszerűbbé és olcsóbbá válása. Egzotikusabb helyek – mint az indonéziai Bali vagy a thaiföldi Csiangmaj, de mellettük újabban az andalúziai Tarifa is – hagyományosan vonzzák a távmunkásokat, de a példák azt mutatják, hogy már nem pusztán a napsütés és az olcsó koktélok jelölik ki az útvonalakat. Újabban az éppen az ellenkezőjével jellemezhető Koppenhága turistahivatala igyekszik csatlakozni a trendhez. Ha jól képzett emberek hosszabban vendégeskednek a dánoknál – magyarázza Signe Jungersted, az iroda fejlesztési igazgatója –, az nemcsak idegenforgalmi bevételt hoz, hanem fellendíti az üzleti életet és az innovációt is. A digitális nomádok Budapesten is találhatnak maguknak bázist. Kis internetes kereséssel rábukkanhatnak például a Vagabond Nation pesti belvárosi helyiségeire (a régies vagabund szó csavargót jelent) vagy a Mosaik újlipótvárosi irodájára. Az amúgy is szaporodó közösségi irodák egy része további piaci lehetőséget lát a digitális nomádok megszólításában. A téma nemzetközi enciklopédiája, a Nomad List százszázalékosnak ítéli Budapestet mint távmunkahelyet: jó az idő, kiválóan lehet sétálni, kedvezőek a megélhetési költségek, és állítólag még az etnikai toleranciával sincs baj.

• Tovább